CLICK HERE FOR BLOGGER TEMPLATES AND MYSPACE LAYOUTS »

2007. szeptember 28.

Egyiptom














....eljutottam hát álmaim országába, kedvenc olvasmányaim színhelyére...
Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit fogok ide leírni, mert még annyira felkavar az élmény...előre is elnézést kérek, ha nem lesz egy szépirodalmi remekmű....:))
A lehetőség, hogy elutazzak hirtelen jött, nem is igazán fogtam fel addig, míg a repülő (...életemben először...) emelkedni nem kezdett velem....arról most nem értekeznék, hogy kedvenc memória-karkötőm miatt 3X voltam kénytelen áthaladni a detektor kapun, mire rájöttünk, hogy a tetemes mennyiségű drót lehet a "sípszólaltató"...
Az út simán eltelt, nem volt semmi rémisztő élményem....úgy "döntöttem", imádni fogom a repülést, mint ahogy Era ezt előre borítékolta is...hihihi....puszi!!!!-))))
Hurghada
Megérkeztem a reptérre, az első dolog, ami szembeötlött, a homok mindenhol...gyönyörűűűű...
Utunk szervezői fogadtak minket, csomagok feldobálva a kisbusz tetejére, semmi rögzítés...a busz állapota is jócskán hagy némi kívánnivalót...minden zökkenőnél ijedten néztem hátra,hátha a csomagjainkon keresztül dübörög utánunk a forgalom...FORGALOM hajnali 1 órakor....mintha nappal lenne...a szerintem kétsávos utakon 3 autó egymás mellett, folyamatosan dudálva, féket csak a megálláshoz használnak...




























A szálloda...Seagull 4*, ami nálunk egy gyenge 3*-nak felelne meg...óriási hall, tiszta giccs, mindenhol az ősi egyiptomi régészeti emlékek silány utánzata...de kétségkívül impozáns...
Becsekkolás után egy kedves arab fiú kalauzolt a szobánkba...első látásra egy rémálom, de nagyon fáradtak vagyunk, így úgy döntöttünk, egy éjszakát kibírunk...fürdés papucsban, fogmosás nincs , mivel a minibár teljesen üres, holott számítottunk minimum egy üveg vízre...alvás vigyázzban...az ágynemű legalább tiszta és vasalt...a szobánk az utcára nézett, és pontosan az óriási gépház felett... a hangzavar kegyetlen, alvás minimális...
Reggel az étteremben már jobb volt a hangulatunk, mert várt ránk a nagy kaland, a búvár-tanfolyam első leckéje...a szálloda medencéjében...ami csak messziről tűnt ellenállhatatlannak...















Lesétáltunk a búvár klubhoz, aláírtuk a szükséges papírokat...vissza a medencéhez, ahol oktatónk,Lív és segítője Judy(...akiket a röpke hét alatt sikerült a szívembe zárnom, a többiekkel együtt...)) elmagyarázta az alapvető tudnivalókat, gyakorlatokat...
Beöltöztünk, sajnos rám a gyerekméretű ruha sem passzolt, így a vízben töltött idő utolsó harmadát már fogvacogva töltöttem...ólomöv, BCD, maszk légzőcső, uszonyok, palack...a legfontosabb kellékek neve...a tévesztésért egy sör jár az oktatónak!-)))....nekem sikerült 2 perc alatt 3-at is felajánlanom...szemüveg, pipa, csáp...khm....-)))
A csoportban 7-en voltunk, mi lányok, ketten...















Az első foglalkozás a medence alján, két méter "mélyen" volt... nem szeretnék senkit untatni a részletekkel, mindent megcsináltam, azonban a maszk elárasztásával és ürítésével gondjaim voltak...egyszerűen képtelen voltam magam rávenni arra, hogy levegyem a maszkomat a víz alatt...és mikor kijöttem a vízből, arra jutottam, hogy nekem erre nincs szükségem...nem akarok több vizet nyelni, nem akarom többet azt érezni, hogy nincs levegőm, hogy az agyam az orromon keresztül vízben áll...utáltam az egészet...vittem magammal a kis gyöngyeimet, jó lesz nekem itt a parton, süttetem a hasam és fűzögetek, mikozben koktélokat rendelgetek...(...a fűzésben némileg akadályozott volna az erős szél...)
A délutáni merülésre már le sem mententem, inkább magamra vállaltam a szobacsere intézését...sikerült...meglepően kulturált szobát sikerült kicsikarnom másodjára...
Magamban nagyjából lerendeztem a búvárkarrierem csúfos kudarcát és nekikészültem a délutáni gyöngy-maratonnak a pálmafák alatt...















Lívia azonban keresztülhúzta dédelgetett terveimet, rábeszélt a folytatásra...valahol nagyonnagyon mélyen motoszkált bennem egy enyhe roszz érzés, hogy talán béna? vagyok...így elkerülendő a lelkiismeretfurdalást, amit a megfutamodás okozott, lementem délután az ominózus medencéhez...ruha, cucc,pakk,stb. fel...én meg be...az első 5 percben olyan pánikrohamot kaptam a félelemtől, hogy kilőttem a felszínre és határozottan tiltakoztam a folytatás ellen...nem kaptam levegőt......kész, ennyi, én megpróbáltam...rajtam nem múlt...egyszerűen nem vagyok búvár-alkat....szeretem a levegőt az orromon szívni, és úgy és akkor lélegezni,ahogy és amikor én akarok....
...egész délután nyomott volt a hangulatom...láttam a kis csapatot a víz alatt dolgozni, merülés után leszerelni, nevetgélni....kívülállónak éreztem magam és ez rohadt érzés volt...Este találkoztunk a klub csapatával egy kocsmában, ahol bár mindenki édesaranyos volt, nem éreztem túl jól magam...nem voltam a csapat tagja...
Másnap a merülést az öbölben csinálta a csoport, ott ültem a parton és néztem őket...













Hallgattam az élményeiket és egyre inkább azt éreztem, hogy valamiről lemaradok...a délutáni merülés után megkértem Líviát, hogy jöjjön le velem a medencéhez, újra megpróbálom a merülést...és SIKERÜLT!!!!!!!!...semmi pánik, nagyszerű érzés!!! mentünk pár kört az alján és fantasztikus volt!!!....attól eltekintve, hogy miután a maszkon keresztül szemléltem a vizet, arra jutottam, hogy ebben a mocsokban most fürdőztem utoljára...és első nap mennyit ittam is belőle...brrrrr.....
A maszk levételét nem forszíroztuk, először szerettem volna biztonságban érezni magam a vízben...
Este megint a kocsmában ültünk együtt és borzasztóan büszke voltam arra, hogy sikerült legyőznöm a félelmet és most már megint ide tartozom!!!!
"Ugye mennyire más érzés búvárok közt, búvárként ülni??"...teljesen más...
A tanfolyam 3. napja nyíltvizi merülés a hajóról...




















































































...nincsnek szavak arra, hogy leírjam mit láttam a felszín alatt...színpompa, varázslatos formák, törékeny élőlények, különleges életformák...CSODACSODACSODA!!!!!!!
Ezúton is szeretném megköszönni a Dugong Club csapatának, hogy hozzásegítettek ehhez a semmihez nem hasonlítható élményhez!!!!





























Lívia, Judy, Ben, Zsombi, köszönöm!!
















Hany, Neked is!!!...és sok szerencsét az Army-ban!!!

Az avatás...hát az kemény volt...első feladat : a maszkba merített tengervíz felhajtása...brrrr....második: maszkban, a légzőcsőből meginni egy üveg Sprite-ot...harmadik...felálltunk a hajó végében egy sorba, majd az oktatóink mindenkinek a hátsójára ráhúztak egy rettenetesnagyot a Cressi uszonyukkal...aztán belöktek a vízbe...3 napig "si" felirat virított az uszony bordáinak lenyomatával együtt a fenekemen...
A teszt megírása már gyerekjáték volt, (98%) és a maszk levétele is megtörtént, bár ezen a téren (is) van még mit fejlődnöm...




























Búvár lettem...hihetetlen...alig várom,hogy újra átélhessem a víz alatti világ nyújtotta nyugalmat és szépséget...a lebegést és a gondtalan rácsodálkozást...az izgatott várakozást és örömet, amit például az a teknős okozott amit egy parti merülés során láttam!!!!...és szeretnék újra annak a hurghada-i csapatnak a tagja lenni...
Egyiptom most ennyit jelent nekem...biztos vagyok abban, hogy az ország felfedezése nem korlátozódik majd a Vörös tengerre, és tudom, hogy újabb csodák várnak még rám...























































....a teljesség igénye nélkül...folyt.köv.

15 megjegyzés:

Kriszta írta...

Imádtam olvasni, szuper élmények!!

Zsani írta...

Cuppancs!!!
Imádtam ott lenni...

Brigi írta...

Nagy élmény volt olvasni a soraid :-)))

Zsani írta...

Köszönöm szépen, Brigi, nagyon aranyos vagy!!!

Sophie's Shine írta...

Zsani, jó volt olvasni, várom a folytatást! :))

Zsani írta...

Remélem lesz...köszi Zsófi!-))

Névtelen írta...

Veled együtt átéltem a heted! Szórakoztató olvasmány, még mindig itt a mosoly az arcomon.
Puszik, de ezerrel Anita/Bozó

Zsani írta...

Még annyi minden történt, de majd a következő alkalommal leírom...
Köszönöm,sokat jelent a véleményed!!!!
Puszik!!!!

Nagyné Blahó Zsuzsa írta...

Szuperjó az élménybeszámolód! Meghozod az ember kedvét a búvárkodáshoz! Lehetnél a Dugong klub reklám szakembere is, mert aki ezt elolvassa, tervez egyet s mást.... ;-)) Várom a folytatást! :-))

AgnesBeads írta...

Nagyon klassz ez a kis beszámoló, és én elég vizuális emberke vagyok, mindent láttam magam előtt, ahogy olvastam soraidat!
Az én kedvencem is Egyiptom, nagyon vágyok oda, és most már tuti, hogy el kell mennem.

Zsani írta...

Köszi, Zsuzsa, továbbítom Dugongéknak a soraidat!!!-)))))

Zsani írta...

Köszi, Ági!!!
Ha tervben van, ki ne hagyjátok!!!!

mimacska írta...

Húúúú Zsani, szuper jó volt olvasni a soraidat, remélem hamar hamar írod a folytatást és töltesz még fel sok sok képet!!!!
Ugyanazt az átszellemülést érzem a soraidban amit én érzek ázsiai utunkal kapcsolatban. Egy ismeretlen döbbenetes közegben elfelejtesz Zsaninak lenni, csak a belsőd hangjait hallod és ennél jobb dolog nem is történhet a világon!

Örülök, hogy mertél szembeszálni Zsaniciccel :) a pálmafákkal, mert egy hatalmas világ tárult így most ki előtted!

Szeretlek téged, Era

(csak semmi rosszra nem gondolni :)

Zsani írta...

Biztos voltam benne, hogy megérted a lényeget!!-)))
Én is nagyon szeretlek!!!
...és mindenki arra gondol, amire akar...hihihi

Albert Kinga írta...

Jéé, gyöngyöslányokat keresek, és kiket találok a gyöngyöslányokban? Búvárokat.:)...Én is épp ebben a szállóban voltam 2004-ben, és búvárkodtunk is. Sajnos a vizsgát nem tettem le, de tervezem, talán már az idén meglesz. Nagyon fellelkesültem, ahogy olvastam a bejegyzésed(én is a maszk-levevéstől félek a legjobban, de az elhatározásom nagyobb, mint a félelmem:D)...